Épp csak befejeztem a ficem... De még mindig nem tértem magamhoz, annyira a hatása alatt vagyok...
Tudom, hogy nem vagyok normális, de izgultam, miközben írtam, és valahányszor átolvasom az utolsó oldalt, egyre csak sírhatnékom van, és úgy érzem magam, mint akit sokkoltak. Pedig én írtam, tudtam végig, mit írok, mégis :S
Nehezen viselem a szomorú végződéseket, most mégsem voltam hajlandó Happy End-el zárni ezt a történetem. Miért van hát hogy ennyire megérintett? Tényleg nem vagyok normális, mi? xD
Nah várom már, hogy Tündi hazaérjen, és átküldhessem neki... Nagyon kíváncsi vagyok az ő reakciójára, és ukéméra is, na meg arra is, hogy a szakkörön vajon mit fognak szólni hozzá... Egyáltalán meg fogják engedni, hogy felolvassam? NYOLC oldal lett ><" Se több, se kevesebb :'D Ez van... Ha én komolyan írok, akkor komolyan írok xD
Ha megkaptam a reakciókat, valszeg írok vagy frissítek ><
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése