30. bejegyzés

Ma rengeteget aludtam... És Vele álmodtam... El se hittem úristen annyira tökéletes volt... Az a haj, az a test, a bőre selymes érintése, az a nyak, az illata, a hangja... Egy medencében volt, egyből megláttam és odamentem hozzá, rácsimpaszkodtam és beszélgettünk. Aztán elkezdtem harapdálni a nyakát ez a lüke meg élvezte xD És olyan finom illata volt, kapott puszit a hajára is ^^ És nem értette, honnan tudok ennyi mindent róla. Nem akartam elmondani neki, hogy én vagyok az, de talán a végefele elmondtam, nem tudom, már nem emlékszem. De úgy visszamennék még abba az álomba...

Igazából így, hogy már vagy 2 hete nem jött fel, sőt, szerintem már vagy egy hónapja nem is beszéltünk úgy igazán, mostanra kezdem megszokni a hiányát. Már egész jól bírom. Ettől függetlenül mindenről eszembe jut, meg hát persze mindenhol látom, és nézem is Twitteren, mert ott azért néha szokott frissíteni.

Remélem ezen a héten mostmár hazajönnek és lesz pár szabad napja ^^' Bár kétlem... De reménykedem :]

Ma végre feladták a két pólóm is, meg a srác visszaírt, a mellényt is feladta a gatyával, de ettől függetlenül nem jelölte feladottnak xD na mindegy, legalább tudom, hogy úton van. Csak a cipőre kell várni, amíg megcsinálja .-. Fogalmam nincs az mennyi idő lehet, de remélem az is meglesz hamar :D

Ja igen. Ma végre nekiestem és felraktam a posztereket a falamra. Nagyon elégedett vagyok vele, irtó jól sikerült~~ Anyu azt mondta neki már hiányzott :) Meg hogy most sokkal rendezettebb. Jó hogy, mivel most csak a rendes poszterek kerültek vissza. Az újakkal együtt, meg pár kártyával ^^ Fel is vettem videóra és mindenki azt mondja mennyire király lett >w<

Szóval igen, most egész jól vagyok, jobban is érzem magam, hogy végre rend van a szobámban is ^^

29. bejegyzés

Na azt hiszem sok idő után ez lesz az első igazán pozitív bejegyzés. Lássunk is hozzá~

Ma reggel nem mentem be a suliba, aludtam is, meg nem is, eléggé kész voltam, aztán anyu hívott, hogy ma is tudok menni a Mónihoz, ha akarok. Mondom rendben, megyek! Annyira örülök, hogy eljutottam. Sokkal tisztábbnak érzem magam, és ezerszer jobb a közérzetem is. Annyira szükségem volt már a segítségére, hogy az hihetetlen. Bár hétfőn megyek még vissza, de alig várom!

Aztán este mentem vissza a suliba Rémkarneválra. Ez volt az első, hogy eljutottam, előző két évben mindig Szegeden-Mohácson voltunk már Halottak napi körúton. Már mikor megérkeztem rájöttem, hogy hiába hittem, hogy lesznek még feltűnő emberkék, nem. Még így is én tűntem ki a leginkább :] Végre önmagam lehettem. Annyira élveztem, és olyan boldog voltam, főleg, mikor csomóan letámadtak, meg képeket csináltak rólam~ Kíváncsi vagyok egyébként azok hogy sikerültek >w<

Beültem rémmesét írni Öt szót adtak meg, én pedig maradtam a saját sztorimnál csak beleépítettem őket. Igen, tökéletesre sikerült! Pont, mint akartam. Megrázó, sokkoló és mélyen megérintő. Pont ilyet akartam ^^

Aztán akkor jelmezverseny... Megnyertem xDD Nem is volt kérdés~ Ez az a két dolog, amihez értek: jelmez & írás. Az írásra ugyan csak a 2. helyet kaptam meg, de tudom jól, hogy azért, hogy ne kapjam meg mindkét elsőt :D A 3 zsűriből 2 mondta, hogy neki jobban tetszett az enyém :] A 3.at nem kérdeztem mert már lelépett. De majd el fogom kérni tőle a történetet. Be akarom gépelni.

Szóval nagyon jól éreztem magam csak piszkosul elfáradtam... Meg ugye a betegség is, kicsit leszívta az agyam na meg a sok izgulás :D De összességében jó volt. Táncolni ugyan én be nem mentem, hiszen utálom az efféle techno, disco szarságokat, nem bulizni mentem oda, én csak írni ^^

És a Tanár úrral is tudtam végre beszélni, és sok dolog van, amin elgondolkozhatok :) És ennek örülök! Jól esik látni, hogy valaki tényleg ennyire csodálja a stílusom, hogy ennyire élvezi olvasni a műveim, és nem utolsó sorban támogat. És ez a legfontosabb. Köszönöm!

Szóval ez most tényleg egy jó nap volt :]

28. bejegyzés

Úgy érzem kezdek teljesen elborulni... Teljesen elveszítettem azt a kis részt is önmagamból, amim megvolt. És ez napról napra rosszabb. Ma egy rajz egyest alkottam. Szegény Nikit is egyre inkább elszomorítom a viselkedésemmel és ez annyira zavar...

Minden órán ugyanazt kérdezem magamtól: Én miért vagyok mást, mint ők...? Én miért nem lehetek olyan, mint a többiek? Néha olyan jó lenne ha be tudnék illeszkedni, barátokat szerezni, de egyszerűen annyira nem illek be sehova... Ők nem értik azt, amit én, nem úgy látják a világot, és más az értékrendjük.

Folyton eszembe jut mennyire jó volt 14-nek lenni. Akkor is voltak gondjaim, de legalább nem ilyen jellegűek. Akkor még boldog voltam, és felszabadult. Emlékszem, milyen nagynak gondoltam akkor egy 17 évest, de már tudom, hogy nem. Egy 17 éves semmivel sem okosabb vagy érettebb egy 14 évesnél. Sőt, rosszabb... Kevésbé elviselhetőbb, ingatag és elveszett.

Ma már anya is veszekedett velem a hozzáállásom miatt. Még mindig az a probléma, hogy nem vagyok hajlandó segítséget elfogadni, konkrétan szarok mindenre és semmi nem érdekel... Igen, ez valószínűleg nem jó így, de egyszerűen nem tudok ezzel mit csinálni. Nem is akarok. Belefáradtam az egészbe. Visszaszámlálom a napokat a nyaralásig, utána meg a félévzárásig fogom.

Érzem, hogy beteg is vagyok, hajnali 5 óta fent vagyok mert annyira begyulladt a mandulám... Hulla fáradt vagyok, és sokszor nem is vagyok magamnál. Rosszullétek is jönnek-mennek, részben a növőben levő bölcsességfogam miatt, részben más dolgok miatt.

De legalább sikerült mostmár mindent rendelnem, remélem hamarosan meg is fognak érkezni a dolgok. Anyunak is mutattam párat, és mind tetszett neki ^^ Hát igen, a japán stílus az én világom. Meg még a koreai is istenkirály, anyu a koreai pulcsijaimat is imádja, de hát ja... Egyelőre itt vagyok Magyarországon.

Azt hiszem, most kezdem érteni amit öcsi érez... Nemcsodálom, hogy direkt verekedett és függeszttette fel magát a sulijában, én is megőrülök ott. Csak én lány vagyok, nem tehetem meg, pedig nagyon szívesen tenném....... Annyira irigylem, amiért az anyja megengedte neki, hogy halasszon egy évet... Csak bírjam ki félévig...

Azon is filóztam, hogy ha végre nem leszek matek tagozaton, lehet felveszem faktnak az irodalmat. Eddig is azt akartam, de akkor van, mint a matek... -.- Bár anyámék meg a matekot akarják erőltetni. Mintha annyira számítana a mai világban, milyen végzettsége van az embernek......

Még az ötlött fel bennem, hogy a holnapi Rémkarneválon indulok majd a rémmeseíró versenyen, és bár valószínűleg megint tök mást fogok alkotni mint mások, de azt akarom, hogy miután elolvassák, ne tudjanak megszólalni se 5 percig. Oké, ez úgysem fog most összejönni, de hátha... Egyelőre csak a keret van meg, a tartalom még nincs kitalálva, de talán az a legjobb, ha ott helyben alkotom meg. Csak hát ja, 4ig zenesuliban vagyok, és kb 5ig ha felöltözöm + sminkelek, és rohanás vissza VMG-be. De 2 órám így is lesz írni azt hiszem.

Na megyek fuvolázni, az talán lenyugtat kissé...

27. bejegyzés

Fuh na lássuk a mai napom:
Nem volt első órám szóval egész jól indult a reggel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem, egyáltalán nem aludtam eleget -.-" Tesivel kezdtem, majdnem összeestem, rosszul lettem. Napközben megkerestem a Tanár urat is, de még el se olvasta a novellákat, úgyhogy még kért pár napot :( De azt mondta a héten mindenképp meg fog keresni. Na akkor ezek után végigszenvedtem a napot. Irodalom egyes, mert nem olvastam el valamit (ez van, ha az ember érettségizik...), és kikaptuk a bioszt is... NÉGYES lett .__. NEKEM O.O wow, fantastic baby xD Na hát igen, biosz az értelmes órák netovábbja, füzetem sincs, és mivel az már le lett szólva, hogy alvással múlatom ilyenkor az időm, ezúttal könyvet olvastam a forgatókönyírásról. Legalább most hasznosan telt ez az órám.

Szóval végeztem negyed kettőkor, aztán megvártam Bogit meg Zsófit és beültünk a Mekibe, wifiztem, ettem, majd mentünk Zsófihoz, onnan ki buszhoz, és 4re mentem zenesuliba... Már rég 2re itthon lehetnék de nem... Olyan hulla voltam már mire odaértem kamarára, alig tudtam figyelni, néha magamnál se voltam... Na és akkor 5kor vége, megyek ki buszmegállóba... FÉL ÓRÁT kellett volna várnom a buszra.... Na mondom nincs az az isten... Elindultam gyalog.

Mamáék felé mentem, és Tappancs cica kint ült az erkélyen *-* Olyan kis aranyos volt~ Amúgy azért indultam el gyalog, mert tudtam, hogy megfagyok, ha csak ülök... Így sem voltam túl jól, de hamarabb hazaértem... És beugrottam a cukrászdába is, vettem magamnak egy kis tortát meg kókuszgolyót, hogy kicsit jobb kedvem legyen, de csak egyre rosszabb lett.

Végre hazaértem, pihi, kaja, ebayen elrendeztem a dolgokat, írogattam még a srácnak (sztem már elege van belőlem X.X), néztem újakat a régiek helyett... Annyi a lényeg, hogy ruhákat rendeltem. Conig valszeg meg is fognak érkezni, és akkor tök menő japán stílusú igazi punk Shin leszek *^* Nagyon várom már >.<

Na és akkor este kitaláltam, hogy pénteken a rémkarneválon most MBLAQ Cry-os sminkem lesz, ami a vizes jeleneteknél van nekik. És ki is próbáltam, elsőre egész tűrhető lett ._. Ráadásul a ruhát is kiötöltem, úgyhogy egyszerűen tökéletes lett :D Na és ettől kicsit jobb kedvem lett. Hát igen, szeretek tervezgetni.

Na egyelőre ennyi. Holnap irány pest, szerződést aláírni~

26. bejegyzés

Na végre egy jó nap ^^
10kor keltem, hajmosás,-szárítás,-vasalás,öltözés,sminkelés,evés és rohanás a vonathoz~
Már akkor elegem volt a sok magyarmániás öregből, mikor megláttam őket az állomáson de te jó ég... Hogy ezek mennyien vannak! Nem azt mondom, felőlem aztán csináljanak amit csak akarnak, de engem hagyjanak békén.

Na aztán felértem, új metróval mehettem a Keletihez, és pár perc várakozás után jött is Lara. Aww olyan jó volt látni ^____^ Feldobta a napomat, és tök jól éreztem magam vele~ Elsétáltunk az Arénáig, ittunk egy forrócsokit a Starbucksban, 3x körbesétáltunk, majd átmentünk a Deákra ott vettünk fahéjas kürtőskalácsot, majd megálltunk egy cukros standnál is és a néni azt hitte külföldiek vagyunk O___O Hát néztünk nagyot xD Aztán leültünk egy szobor alá falatozni, tökjól elvoltunk, erre két részeg idióta odajön és az egyik levetődött Lara mellé te jó ég úgy megijedtünk .__. De aztán odébbmásztak szóval megnyugodtunk de akkor is... Na aztán sétáltunk még csomót, máshol is leültünk, minden hülyeséget kitárgyaltunk, és rendesen lefáradtunk. Ráadásul ilyen lassú számokat is játszottak, én hazafele be is aludtam a vonaton, pedig ritkán szoktam.

Szóval jó volt nagyon. És Lara is kis aranyos volt nagyon ^^ Összességében király nap volt~

Csak ne lenne holnap suli -____-

25. bejegyzés

Új felfedezést tettem: Rájöttem, hogy lenyugszom, ha eszek. De kajak. Kicsit ugyan ijesztő, de tényleg így van.
Eléggé kész vagyok még mindig, bár tegnap este egész jól éreztem magam, de most megint visszazuhantam. Annyira irritáló ez a hullámzás. És abszolút kiszámíthatatlan.

Hiába mondja mindenki, hogy csináljam azt, amit szeretek csinálni, ha egyszerűen nem találom... Régen az írás volt a mindenem, és még mindig imádok körmölni, még ha nincs is annak semmi értelme, de már nem megy. Nem tudok olyan sztorikat alkotni. Túl sokat tudok a valóságról, és félek tőle. Félek, vajon milyen következménye lenne annak, ha ezeket a dolgokat mások elé is kitárnám...? És ezek a gondolatok már elég régóta foglalkoztatnak.

Nem tudok írni, pedig valószínűleg az lenne a gyógyír minden gondomra megint. Sikerre vágyom, egy kis elismerésre, vagy egy kis szeretetre. De az élet szívás.

Jut eszembe a tanár úrtól is még majd kapok valami visszajelzést, csak hát ja, eléggé lógós vagyok, és nem mentem múlthéten sem már suliba, csak hétfőn meg pénteken bemásztam az előadásra és ennyi... Na majd szerdán betámadom és kifaggatom. Nem is tudom mit várok tőle, talán segítséget, támogatást? Nem tudom. De szükségem van most valakire, aki segít újra elindulni. 1 éve ő indított el ezen az úton, rengeteget fejlődtem neki hála, és most is abban reménykedem, hátha ismét... Remélem ezek nem csak remények maradnak.

Ha arról van szó, mit szeretek csinálni, csak ez a két dolog jut eszembe: írás és cosplay. A cosplay viszont most takarékra van téve, hiszen már nem csinálok új cuccot. Novemberre megvan mindenem, télire még nem biztos, hogy megyek, bár még pont itthon leszünk. Tavasszal meg már úgysem leszek itthon, szóval új nagyszabású terven fölösleges gondolkozni.

Még a Shin X Reira photoshootot várom Hiroval, remélem összejön valamikor. Én nagyon szeretném, bár még mindig ott a kérdés, elég jó leszek-e... Érdekes, ha mások nem állítanak elvárások elé, állítom én magam. Pedig rühellem őket. Nem is... Inkább csak nem tudom mit kéne tennem. Annyira elvesztem....

Egyszerűen nem megy

Bármit csinálok, nem megy. Fáj a hiánya, fáj, hogy nincs fent, és nem tudunk beszélni sosem. Oké, most szálltak le nemrég a géppel, de akkor is... Megint csak ülhetek itt és szurkolhatok, bár úgyis király lesz.

Semmi életkedvem. Már mosolyogni is nehezemre esik, de nem értem miért. Na jó, de értem, tudom, legalábbis egy részét.

Hazafele azon gondolkoztam, hogy fotózást akarok. Írtam is Tominak, remélem összejön.
Punk-rock stílusban gondolkoztam, én adnám a stylingot, meg magamat persze xD Elegem van a mostani profilképemből, újat akarok, de olyat ami kifejez engem. Már órák óta bámulom a szekrényem tartalmát, gondolkozom miket lehetne összekombinálni, de közben itt van ez az üresség érzet is.

Ha legalább írni tudnék... De nem, már nem megy. Fanfic pláne nem. Elegem van belőlük. Kiábrándultam belőlük. Túl sokat tudok a valóságról, mégis csak menekülök előle...

Legalább kezdődne már el a stylist tanfolyam, vagy a stylist / operatőr asszisztensi munkáról lenne valami visszajelzés, de tudom, hogy nov. közepe a jelentkezési határidő, addig hiába várom.

Annyira nem tudok magammal mit kezdeni, hogy az már fáj. Semmi életkedv, fájok, elegem van, és beleőrülök a magatehetetlenségbe... És ez így nem jó. Mégsem tudom mit tehetnék... Talán csak el kellene döntenem hogy ennek itt és most vége, de nem megy... Most nem. Régen sikerült, de már nem megy.

A smink is kikezdte a szemem és a bőröm is kezdem úgy érezni, hogy attól ilyen, nem a paróka dörzsölte ki, bár ki tudja... Suliba nem érdekel, úgyse nézi senki, de ha máshova megyek úgy érzem legalább ennyire szükségem van, hogy ez a kicsi adjon önbizalmat. Mert megint nincs semmi. Hogy is lenne....?

23. bejegyzés, avagy az új 1.

Hű... Rég volt, igaz?... Majdnem egy teljes éve, hogy eltűntem. Olyan fura :)
De hát ez van. Sokminden történt. Sokminden változott. De főleg én. Már nemtudok éjjel-nappal írni, pedig az egész 10.-es évem arról szólt. Órákon is ficeket vagy novellákat írtam, most meg már nem megy. Nincs hozzá ihlet, vagy kedv, vagy... Túl sokat tudok.

Meguntam a fanficeket, mert tudom, hogy semmi valóságalapjuk. Kiábrándultam az egyik kedvenc fanpárosomból... A másik meg... :] Hajh, de leírnék mindent róla, de megígértem neki, hogy nem teszem. Csak tudnám miért szerettem bele...? Na mindegy ^^

Suli: utálom.
Judo: megint elkezdtem, de a cserediákprogramos papírok mellett nincs rá időm.
Fuvola: megint rájöttem, hogy én szeretem ezt csinálni. Hiába ez lesz a 8. évem, szeretem és szeretem és kész. Ani néni mindig tudja, ha szar kedvem van, és egy kedves gesztussal szebbé tudja tenni a napom, és én ugyanígy tudom, ha ő nincs a toppon, és olyankor elhalmozom a mosolyommal, egy apró érintés, és tudja, hogy figyelek rá.

Igazából minden nap csak ő jár az eszemben, hogy vajon mi lehet vele? Könnyedén nyomon követhetem, persze, de azért aggódom érte. De csak pár szavából le tudom már szűrni, milyen kedve van, és ez jó. Ismerem. És szeretem.

Szerencsére el vagyok hazavza a cosplay-gyártással, szóval nem pattogok rajta 0-24ben, most hétvégén befejeztem a Mir cuccom és a Kuroki cuccom is. Csak még nem döntöttem el, hétvégén mikor mit vegyek fel. Úgy néz ki a koponya is meglesz addigra.

Kicsit zavarosak a gondolataim mostanában úgy érzem ^^' Ezen is látszik, tudom. Sajnálom, ez van.

Najó, befogom. Mostanában nagyon szófosásom lett xD