Egyre inkább érzem, hogy mindenki távolodik el tőlem. A legtöbbjük nem érdekel, de az mégis fáj, mikor a legközelibb barátaim részéről érzem ezt...
Vajon ez azért van, hogy könnyebb legyen itt hagyni őket? De... Én azt hittem, legalább az utolsó hónapban lesz időm velük lenni és... De nem. Egyre több ember felől érzem ezt, és sajnos persze azok tűnnek fel, akik a legfontosabbak nekem.
Tény, hogy van, akitől én távolodom, mert érzem, hogy nincs rájuk szükségem...Vajon nekik is ilyen rosszul esik mint nekem hogy azok a személyek...?
Közben aggódom is, mert tudom, hogy nincs jól... És most segíteni sem tudok neki, mert nem engedik, hogy feljöjjön... Megint hajnalban ment csak aludni, és bár mosolyogva állítja be a dolgot, tudom, hogy nem örül neki... Mindegy, remélem azért ki tudja aludni magát a hétvégi hajrá előtt, aztán marad a reménykedés, hogy utána már kiharcol magának egy kis szabadságot.
Holnap bemegyek a suliba a félévimért, bár sok kedvem nincs hozzá. Apunak is veszünk valami névnapi ajándékot anyuval, illetve azon gondolkoztam, le kéne lépni estére vagy nem tudom.
Magányos vagyok, mint mindig, mégsincs kedvem senkihez. Nem is érzem, hogy bárkinek lenne hozzám hangulata .__.
Közben írhatnékom is van már nagyon, de persze valaki megint csak a bunkó stílusát tudta elővenni és valszeg 1 hétig megint maradok magamnak, de mindegy...
Csak lenne már március, hogy tudjak írni, mert ez így már... Elviselhetetlen. Sportolni is olyan jól esne már, de tudom, hogy erre is várnom kell addig. Arra gondoltam valami kardozással kapcsolatos harcművészetbe vetem bele magam.
Továbbá eldöntöttem, hogy kipróbálom majd a hétlyukú bambuszfurulyát, ezen felül igazán kíváncsivá tesz már a gondolat, vajon milyen hangszert szán nekem kint a sors.
A sors.. Hehh... Érdekes dolgokat művel mostanában, de hát jöjjön aminek jönnie kell.
Japántanításra is megkértem egy csajt, de csak febr.4 után tudna vállalni esetleg :C De hát az is jobb, mint a semmi. Kell egy kis alap, ami biztonságot nyújt majd.
Najó egyre inkább semmi értelme annak, amit írok, csak ki akartam írni magamból. Later.
2013. január 24., csütörtök
2013. január 20., vasárnap
31. bejegyzés
Bizalom és kötelék
Két olyan dolog, amit nem érthetünk meg, amíg meg nem tapasztaljuk őket.
De vajon miért bízunk meg valakiben? Valakiben, akit alig ismertünk meg? Miért szimpatikus valaki első látásra, mások pedig nem? Miért áruljuk el valakinek legféltettebb titkainkat is, amit másoknak az életünk árán sem...?
Miért teszünk meg mindent azért, hogy megvigasztaljunk valakit? Miért maradunk fent valaki miatt hajnali kettőig, aztán kelünk fel hajnali ötkor, mert ő megkért rá? És mindezt önzetlenül, mert segíteni akarunk.
Az emberek furák, a kötelékek pedig annál is inkább.
Talán tényleg a látszat alapján való megítélés a legegyszerűbb, hiszen ha nincs más... De vajon az mennyit ér? Persze a mai világban valakinek bőven elég, ha a csajnak nagy melle van, és kit érdekel mi van belül, de könyörgöm normális ez?
Sosem voltam csúnya, csupán önbizalmam nincs az év 300 napján, ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy az emberek 90%-ának csak a testem kell. És azt hiszem nem mondok nagy hülyeséget, ha azt mondom, ezt elég sokan megtapasztalják. Jól nézel ki, és máris az alapján ítélnek meg...
Erre reflexből az ember maga köré von egy védőfalat, egy álarcot, amit kifelé mutat. Ez legtöbbször önzőséget, makacsságot, mogorvaságot és felsőbbrendűséget tükröz, és nagyon nehéz mögé látni. De hát az átlagembernek nincs is arra szüksége, hogy mögé nézzen, nemde? Mert az emberek többségének csak a látszat kell, a felszín.
De nekünk nem kellenek a víz tetején lebegni akarók tömege, mi olyanra vágyunk, aki hajlandó alábukni, az álarc mögé kerülni, és megismerni minket. Az már csak rajtunk múlik, vajon hagyjuk-e ezt. Nem minden ember érdemes arra, hogy a kegyeinkbe férkőzzön, de akit közel engedünk, az megérdemli, hogy a való énünket ismerhesse.
Néha nem értem, mit keresek itt, ilyen emberek között. Sokszor csak körbenézek, és azon gondolkozom, vajon hányan rohannának el tőlem sikítva, ha megtudnák, miben nőttem fel. Ha tudnák, mi mindennapos a számomra, amiben ők talán nem is hisznek.
Bár meglepő, mennyien "hisznek" dolgokban... De megnézném hányan tudnák kezelni azokat a helyzeteket, amikbe én életem során kerülök. Persze mindenkinek más a sorsa, mindenki csak annyit vállal be amennyit véghez tud vinni, és talán épp ezért irigylem néha a tudatlan embereket.
És hogy vajon mi sorsszerű és mi nem? Van, aki tudja, van, aki nem. Én tudom. És épp ezért nem értem még mindig... Miért?
2012. október 27., szombat
30. bejegyzés
Ma rengeteget aludtam... És Vele álmodtam... El se hittem úristen annyira tökéletes volt... Az a haj, az a test, a bőre selymes érintése, az a nyak, az illata, a hangja... Egy medencében volt, egyből megláttam és odamentem hozzá, rácsimpaszkodtam és beszélgettünk. Aztán elkezdtem harapdálni a nyakát ez a lüke meg élvezte xD És olyan finom illata volt, kapott puszit a hajára is ^^ És nem értette, honnan tudok ennyi mindent róla. Nem akartam elmondani neki, hogy én vagyok az, de talán a végefele elmondtam, nem tudom, már nem emlékszem. De úgy visszamennék még abba az álomba...
Igazából így, hogy már vagy 2 hete nem jött fel, sőt, szerintem már vagy egy hónapja nem is beszéltünk úgy igazán, mostanra kezdem megszokni a hiányát. Már egész jól bírom. Ettől függetlenül mindenről eszembe jut, meg hát persze mindenhol látom, és nézem is Twitteren, mert ott azért néha szokott frissíteni.
Remélem ezen a héten mostmár hazajönnek és lesz pár szabad napja ^^' Bár kétlem... De reménykedem :]
Ma végre feladták a két pólóm is, meg a srác visszaírt, a mellényt is feladta a gatyával, de ettől függetlenül nem jelölte feladottnak xD na mindegy, legalább tudom, hogy úton van. Csak a cipőre kell várni, amíg megcsinálja .-. Fogalmam nincs az mennyi idő lehet, de remélem az is meglesz hamar :D
Ja igen. Ma végre nekiestem és felraktam a posztereket a falamra. Nagyon elégedett vagyok vele, irtó jól sikerült~~ Anyu azt mondta neki már hiányzott :) Meg hogy most sokkal rendezettebb. Jó hogy, mivel most csak a rendes poszterek kerültek vissza. Az újakkal együtt, meg pár kártyával ^^ Fel is vettem videóra és mindenki azt mondja mennyire király lett >w<
Szóval igen, most egész jól vagyok, jobban is érzem magam, hogy végre rend van a szobámban is ^^
Igazából így, hogy már vagy 2 hete nem jött fel, sőt, szerintem már vagy egy hónapja nem is beszéltünk úgy igazán, mostanra kezdem megszokni a hiányát. Már egész jól bírom. Ettől függetlenül mindenről eszembe jut, meg hát persze mindenhol látom, és nézem is Twitteren, mert ott azért néha szokott frissíteni.
Remélem ezen a héten mostmár hazajönnek és lesz pár szabad napja ^^' Bár kétlem... De reménykedem :]
Ma végre feladták a két pólóm is, meg a srác visszaírt, a mellényt is feladta a gatyával, de ettől függetlenül nem jelölte feladottnak xD na mindegy, legalább tudom, hogy úton van. Csak a cipőre kell várni, amíg megcsinálja .-. Fogalmam nincs az mennyi idő lehet, de remélem az is meglesz hamar :D
Ja igen. Ma végre nekiestem és felraktam a posztereket a falamra. Nagyon elégedett vagyok vele, irtó jól sikerült~~ Anyu azt mondta neki már hiányzott :) Meg hogy most sokkal rendezettebb. Jó hogy, mivel most csak a rendes poszterek kerültek vissza. Az újakkal együtt, meg pár kártyával ^^ Fel is vettem videóra és mindenki azt mondja mennyire király lett >w<
Szóval igen, most egész jól vagyok, jobban is érzem magam, hogy végre rend van a szobámban is ^^
2012. október 26., péntek
29. bejegyzés
Na azt hiszem sok idő után ez lesz az első igazán pozitív bejegyzés. Lássunk is hozzá~
Ma reggel nem mentem be a suliba, aludtam is, meg nem is, eléggé kész voltam, aztán anyu hívott, hogy ma is tudok menni a Mónihoz, ha akarok. Mondom rendben, megyek! Annyira örülök, hogy eljutottam. Sokkal tisztábbnak érzem magam, és ezerszer jobb a közérzetem is. Annyira szükségem volt már a segítségére, hogy az hihetetlen. Bár hétfőn megyek még vissza, de alig várom!
Aztán este mentem vissza a suliba Rémkarneválra. Ez volt az első, hogy eljutottam, előző két évben mindig Szegeden-Mohácson voltunk már Halottak napi körúton. Már mikor megérkeztem rájöttem, hogy hiába hittem, hogy lesznek még feltűnő emberkék, nem. Még így is én tűntem ki a leginkább :] Végre önmagam lehettem. Annyira élveztem, és olyan boldog voltam, főleg, mikor csomóan letámadtak, meg képeket csináltak rólam~ Kíváncsi vagyok egyébként azok hogy sikerültek >w<
Beültem rémmesét írni Öt szót adtak meg, én pedig maradtam a saját sztorimnál csak beleépítettem őket. Igen, tökéletesre sikerült! Pont, mint akartam. Megrázó, sokkoló és mélyen megérintő. Pont ilyet akartam ^^
Aztán akkor jelmezverseny... Megnyertem xDD Nem is volt kérdés~ Ez az a két dolog, amihez értek: jelmez & írás. Az írásra ugyan csak a 2. helyet kaptam meg, de tudom jól, hogy azért, hogy ne kapjam meg mindkét elsőt :D A 3 zsűriből 2 mondta, hogy neki jobban tetszett az enyém :] A 3.at nem kérdeztem mert már lelépett. De majd el fogom kérni tőle a történetet. Be akarom gépelni.
Szóval nagyon jól éreztem magam csak piszkosul elfáradtam... Meg ugye a betegség is, kicsit leszívta az agyam na meg a sok izgulás :D De összességében jó volt. Táncolni ugyan én be nem mentem, hiszen utálom az efféle techno, disco szarságokat, nem bulizni mentem oda, én csak írni ^^
És a Tanár úrral is tudtam végre beszélni, és sok dolog van, amin elgondolkozhatok :) És ennek örülök! Jól esik látni, hogy valaki tényleg ennyire csodálja a stílusom, hogy ennyire élvezi olvasni a műveim, és nem utolsó sorban támogat. És ez a legfontosabb. Köszönöm!
Szóval ez most tényleg egy jó nap volt :]
Ma reggel nem mentem be a suliba, aludtam is, meg nem is, eléggé kész voltam, aztán anyu hívott, hogy ma is tudok menni a Mónihoz, ha akarok. Mondom rendben, megyek! Annyira örülök, hogy eljutottam. Sokkal tisztábbnak érzem magam, és ezerszer jobb a közérzetem is. Annyira szükségem volt már a segítségére, hogy az hihetetlen. Bár hétfőn megyek még vissza, de alig várom!
Aztán este mentem vissza a suliba Rémkarneválra. Ez volt az első, hogy eljutottam, előző két évben mindig Szegeden-Mohácson voltunk már Halottak napi körúton. Már mikor megérkeztem rájöttem, hogy hiába hittem, hogy lesznek még feltűnő emberkék, nem. Még így is én tűntem ki a leginkább :] Végre önmagam lehettem. Annyira élveztem, és olyan boldog voltam, főleg, mikor csomóan letámadtak, meg képeket csináltak rólam~ Kíváncsi vagyok egyébként azok hogy sikerültek >w<
Beültem rémmesét írni Öt szót adtak meg, én pedig maradtam a saját sztorimnál csak beleépítettem őket. Igen, tökéletesre sikerült! Pont, mint akartam. Megrázó, sokkoló és mélyen megérintő. Pont ilyet akartam ^^
Aztán akkor jelmezverseny... Megnyertem xDD Nem is volt kérdés~ Ez az a két dolog, amihez értek: jelmez & írás. Az írásra ugyan csak a 2. helyet kaptam meg, de tudom jól, hogy azért, hogy ne kapjam meg mindkét elsőt :D A 3 zsűriből 2 mondta, hogy neki jobban tetszett az enyém :] A 3.at nem kérdeztem mert már lelépett. De majd el fogom kérni tőle a történetet. Be akarom gépelni.
Szóval nagyon jól éreztem magam csak piszkosul elfáradtam... Meg ugye a betegség is, kicsit leszívta az agyam na meg a sok izgulás :D De összességében jó volt. Táncolni ugyan én be nem mentem, hiszen utálom az efféle techno, disco szarságokat, nem bulizni mentem oda, én csak írni ^^
És a Tanár úrral is tudtam végre beszélni, és sok dolog van, amin elgondolkozhatok :) És ennek örülök! Jól esik látni, hogy valaki tényleg ennyire csodálja a stílusom, hogy ennyire élvezi olvasni a műveim, és nem utolsó sorban támogat. És ez a legfontosabb. Köszönöm!
Szóval ez most tényleg egy jó nap volt :]
2012. október 25., csütörtök
28. bejegyzés
Úgy érzem kezdek teljesen elborulni... Teljesen elveszítettem azt a kis részt is önmagamból, amim megvolt. És ez napról napra rosszabb. Ma egy rajz egyest alkottam. Szegény Nikit is egyre inkább elszomorítom a viselkedésemmel és ez annyira zavar...
Minden órán ugyanazt kérdezem magamtól: Én miért vagyok mást, mint ők...? Én miért nem lehetek olyan, mint a többiek? Néha olyan jó lenne ha be tudnék illeszkedni, barátokat szerezni, de egyszerűen annyira nem illek be sehova... Ők nem értik azt, amit én, nem úgy látják a világot, és más az értékrendjük.
Folyton eszembe jut mennyire jó volt 14-nek lenni. Akkor is voltak gondjaim, de legalább nem ilyen jellegűek. Akkor még boldog voltam, és felszabadult. Emlékszem, milyen nagynak gondoltam akkor egy 17 évest, de már tudom, hogy nem. Egy 17 éves semmivel sem okosabb vagy érettebb egy 14 évesnél. Sőt, rosszabb... Kevésbé elviselhetőbb, ingatag és elveszett.
Ma már anya is veszekedett velem a hozzáállásom miatt. Még mindig az a probléma, hogy nem vagyok hajlandó segítséget elfogadni, konkrétan szarok mindenre és semmi nem érdekel... Igen, ez valószínűleg nem jó így, de egyszerűen nem tudok ezzel mit csinálni. Nem is akarok. Belefáradtam az egészbe. Visszaszámlálom a napokat a nyaralásig, utána meg a félévzárásig fogom.
Érzem, hogy beteg is vagyok, hajnali 5 óta fent vagyok mert annyira begyulladt a mandulám... Hulla fáradt vagyok, és sokszor nem is vagyok magamnál. Rosszullétek is jönnek-mennek, részben a növőben levő bölcsességfogam miatt, részben más dolgok miatt.
De legalább sikerült mostmár mindent rendelnem, remélem hamarosan meg is fognak érkezni a dolgok. Anyunak is mutattam párat, és mind tetszett neki ^^ Hát igen, a japán stílus az én világom. Meg még a koreai is istenkirály, anyu a koreai pulcsijaimat is imádja, de hát ja... Egyelőre itt vagyok Magyarországon.
Azt hiszem, most kezdem érteni amit öcsi érez... Nemcsodálom, hogy direkt verekedett és függeszttette fel magát a sulijában, én is megőrülök ott. Csak én lány vagyok, nem tehetem meg, pedig nagyon szívesen tenném....... Annyira irigylem, amiért az anyja megengedte neki, hogy halasszon egy évet... Csak bírjam ki félévig...
Azon is filóztam, hogy ha végre nem leszek matek tagozaton, lehet felveszem faktnak az irodalmat. Eddig is azt akartam, de akkor van, mint a matek... -.- Bár anyámék meg a matekot akarják erőltetni. Mintha annyira számítana a mai világban, milyen végzettsége van az embernek......
Még az ötlött fel bennem, hogy a holnapi Rémkarneválon indulok majd a rémmeseíró versenyen, és bár valószínűleg megint tök mást fogok alkotni mint mások, de azt akarom, hogy miután elolvassák, ne tudjanak megszólalni se 5 percig. Oké, ez úgysem fog most összejönni, de hátha... Egyelőre csak a keret van meg, a tartalom még nincs kitalálva, de talán az a legjobb, ha ott helyben alkotom meg. Csak hát ja, 4ig zenesuliban vagyok, és kb 5ig ha felöltözöm + sminkelek, és rohanás vissza VMG-be. De 2 órám így is lesz írni azt hiszem.
Na megyek fuvolázni, az talán lenyugtat kissé...
Minden órán ugyanazt kérdezem magamtól: Én miért vagyok mást, mint ők...? Én miért nem lehetek olyan, mint a többiek? Néha olyan jó lenne ha be tudnék illeszkedni, barátokat szerezni, de egyszerűen annyira nem illek be sehova... Ők nem értik azt, amit én, nem úgy látják a világot, és más az értékrendjük.
Folyton eszembe jut mennyire jó volt 14-nek lenni. Akkor is voltak gondjaim, de legalább nem ilyen jellegűek. Akkor még boldog voltam, és felszabadult. Emlékszem, milyen nagynak gondoltam akkor egy 17 évest, de már tudom, hogy nem. Egy 17 éves semmivel sem okosabb vagy érettebb egy 14 évesnél. Sőt, rosszabb... Kevésbé elviselhetőbb, ingatag és elveszett.
Ma már anya is veszekedett velem a hozzáállásom miatt. Még mindig az a probléma, hogy nem vagyok hajlandó segítséget elfogadni, konkrétan szarok mindenre és semmi nem érdekel... Igen, ez valószínűleg nem jó így, de egyszerűen nem tudok ezzel mit csinálni. Nem is akarok. Belefáradtam az egészbe. Visszaszámlálom a napokat a nyaralásig, utána meg a félévzárásig fogom.
Érzem, hogy beteg is vagyok, hajnali 5 óta fent vagyok mert annyira begyulladt a mandulám... Hulla fáradt vagyok, és sokszor nem is vagyok magamnál. Rosszullétek is jönnek-mennek, részben a növőben levő bölcsességfogam miatt, részben más dolgok miatt.
De legalább sikerült mostmár mindent rendelnem, remélem hamarosan meg is fognak érkezni a dolgok. Anyunak is mutattam párat, és mind tetszett neki ^^ Hát igen, a japán stílus az én világom. Meg még a koreai is istenkirály, anyu a koreai pulcsijaimat is imádja, de hát ja... Egyelőre itt vagyok Magyarországon.
Azt hiszem, most kezdem érteni amit öcsi érez... Nemcsodálom, hogy direkt verekedett és függeszttette fel magát a sulijában, én is megőrülök ott. Csak én lány vagyok, nem tehetem meg, pedig nagyon szívesen tenném....... Annyira irigylem, amiért az anyja megengedte neki, hogy halasszon egy évet... Csak bírjam ki félévig...
Azon is filóztam, hogy ha végre nem leszek matek tagozaton, lehet felveszem faktnak az irodalmat. Eddig is azt akartam, de akkor van, mint a matek... -.- Bár anyámék meg a matekot akarják erőltetni. Mintha annyira számítana a mai világban, milyen végzettsége van az embernek......
Még az ötlött fel bennem, hogy a holnapi Rémkarneválon indulok majd a rémmeseíró versenyen, és bár valószínűleg megint tök mást fogok alkotni mint mások, de azt akarom, hogy miután elolvassák, ne tudjanak megszólalni se 5 percig. Oké, ez úgysem fog most összejönni, de hátha... Egyelőre csak a keret van meg, a tartalom még nincs kitalálva, de talán az a legjobb, ha ott helyben alkotom meg. Csak hát ja, 4ig zenesuliban vagyok, és kb 5ig ha felöltözöm + sminkelek, és rohanás vissza VMG-be. De 2 órám így is lesz írni azt hiszem.
Na megyek fuvolázni, az talán lenyugtat kissé...
2012. október 24., szerda
27. bejegyzés
Fuh na lássuk a mai napom:
Nem volt első órám szóval egész jól indult a reggel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem, egyáltalán nem aludtam eleget -.-" Tesivel kezdtem, majdnem összeestem, rosszul lettem. Napközben megkerestem a Tanár urat is, de még el se olvasta a novellákat, úgyhogy még kért pár napot :( De azt mondta a héten mindenképp meg fog keresni. Na akkor ezek után végigszenvedtem a napot. Irodalom egyes, mert nem olvastam el valamit (ez van, ha az ember érettségizik...), és kikaptuk a bioszt is... NÉGYES lett .__. NEKEM O.O wow, fantastic baby xD Na hát igen, biosz az értelmes órák netovábbja, füzetem sincs, és mivel az már le lett szólva, hogy alvással múlatom ilyenkor az időm, ezúttal könyvet olvastam a forgatókönyírásról. Legalább most hasznosan telt ez az órám.
Szóval végeztem negyed kettőkor, aztán megvártam Bogit meg Zsófit és beültünk a Mekibe, wifiztem, ettem, majd mentünk Zsófihoz, onnan ki buszhoz, és 4re mentem zenesuliba... Már rég 2re itthon lehetnék de nem... Olyan hulla voltam már mire odaértem kamarára, alig tudtam figyelni, néha magamnál se voltam... Na és akkor 5kor vége, megyek ki buszmegállóba... FÉL ÓRÁT kellett volna várnom a buszra.... Na mondom nincs az az isten... Elindultam gyalog.
Mamáék felé mentem, és Tappancs cica kint ült az erkélyen *-* Olyan kis aranyos volt~ Amúgy azért indultam el gyalog, mert tudtam, hogy megfagyok, ha csak ülök... Így sem voltam túl jól, de hamarabb hazaértem... És beugrottam a cukrászdába is, vettem magamnak egy kis tortát meg kókuszgolyót, hogy kicsit jobb kedvem legyen, de csak egyre rosszabb lett.
Végre hazaértem, pihi, kaja, ebayen elrendeztem a dolgokat, írogattam még a srácnak (sztem már elege van belőlem X.X), néztem újakat a régiek helyett... Annyi a lényeg, hogy ruhákat rendeltem. Conig valszeg meg is fognak érkezni, és akkor tök menő japán stílusú igazi punk Shin leszek *^* Nagyon várom már >.<
Na és akkor este kitaláltam, hogy pénteken a rémkarneválon most MBLAQ Cry-os sminkem lesz, ami a vizes jeleneteknél van nekik. És ki is próbáltam, elsőre egész tűrhető lett ._. Ráadásul a ruhát is kiötöltem, úgyhogy egyszerűen tökéletes lett :D Na és ettől kicsit jobb kedvem lett. Hát igen, szeretek tervezgetni.
Na egyelőre ennyi. Holnap irány pest, szerződést aláírni~
Nem volt első órám szóval egész jól indult a reggel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem, egyáltalán nem aludtam eleget -.-" Tesivel kezdtem, majdnem összeestem, rosszul lettem. Napközben megkerestem a Tanár urat is, de még el se olvasta a novellákat, úgyhogy még kért pár napot :( De azt mondta a héten mindenképp meg fog keresni. Na akkor ezek után végigszenvedtem a napot. Irodalom egyes, mert nem olvastam el valamit (ez van, ha az ember érettségizik...), és kikaptuk a bioszt is... NÉGYES lett .__. NEKEM O.O wow, fantastic baby xD Na hát igen, biosz az értelmes órák netovábbja, füzetem sincs, és mivel az már le lett szólva, hogy alvással múlatom ilyenkor az időm, ezúttal könyvet olvastam a forgatókönyírásról. Legalább most hasznosan telt ez az órám.
Szóval végeztem negyed kettőkor, aztán megvártam Bogit meg Zsófit és beültünk a Mekibe, wifiztem, ettem, majd mentünk Zsófihoz, onnan ki buszhoz, és 4re mentem zenesuliba... Már rég 2re itthon lehetnék de nem... Olyan hulla voltam már mire odaértem kamarára, alig tudtam figyelni, néha magamnál se voltam... Na és akkor 5kor vége, megyek ki buszmegállóba... FÉL ÓRÁT kellett volna várnom a buszra.... Na mondom nincs az az isten... Elindultam gyalog.
Mamáék felé mentem, és Tappancs cica kint ült az erkélyen *-* Olyan kis aranyos volt~ Amúgy azért indultam el gyalog, mert tudtam, hogy megfagyok, ha csak ülök... Így sem voltam túl jól, de hamarabb hazaértem... És beugrottam a cukrászdába is, vettem magamnak egy kis tortát meg kókuszgolyót, hogy kicsit jobb kedvem legyen, de csak egyre rosszabb lett.
Végre hazaértem, pihi, kaja, ebayen elrendeztem a dolgokat, írogattam még a srácnak (sztem már elege van belőlem X.X), néztem újakat a régiek helyett... Annyi a lényeg, hogy ruhákat rendeltem. Conig valszeg meg is fognak érkezni, és akkor tök menő japán stílusú igazi punk Shin leszek *^* Nagyon várom már >.<
Na és akkor este kitaláltam, hogy pénteken a rémkarneválon most MBLAQ Cry-os sminkem lesz, ami a vizes jeleneteknél van nekik. És ki is próbáltam, elsőre egész tűrhető lett ._. Ráadásul a ruhát is kiötöltem, úgyhogy egyszerűen tökéletes lett :D Na és ettől kicsit jobb kedvem lett. Hát igen, szeretek tervezgetni.
Na egyelőre ennyi. Holnap irány pest, szerződést aláírni~
2012. október 23., kedd
26. bejegyzés
Na végre egy jó nap ^^
10kor keltem, hajmosás,-szárítás,-vasalás,öltözés,sminkelés,evés és rohanás a vonathoz~
Már akkor elegem volt a sok magyarmániás öregből, mikor megláttam őket az állomáson de te jó ég... Hogy ezek mennyien vannak! Nem azt mondom, felőlem aztán csináljanak amit csak akarnak, de engem hagyjanak békén.
Na aztán felértem, új metróval mehettem a Keletihez, és pár perc várakozás után jött is Lara. Aww olyan jó volt látni ^____^ Feldobta a napomat, és tök jól éreztem magam vele~ Elsétáltunk az Arénáig, ittunk egy forrócsokit a Starbucksban, 3x körbesétáltunk, majd átmentünk a Deákra ott vettünk fahéjas kürtőskalácsot, majd megálltunk egy cukros standnál is és a néni azt hitte külföldiek vagyunk O___O Hát néztünk nagyot xD Aztán leültünk egy szobor alá falatozni, tökjól elvoltunk, erre két részeg idióta odajön és az egyik levetődött Lara mellé te jó ég úgy megijedtünk .__. De aztán odébbmásztak szóval megnyugodtunk de akkor is... Na aztán sétáltunk még csomót, máshol is leültünk, minden hülyeséget kitárgyaltunk, és rendesen lefáradtunk. Ráadásul ilyen lassú számokat is játszottak, én hazafele be is aludtam a vonaton, pedig ritkán szoktam.
Szóval jó volt nagyon. És Lara is kis aranyos volt nagyon ^^ Összességében király nap volt~
Csak ne lenne holnap suli -____-
10kor keltem, hajmosás,-szárítás,-vasalás,öltözés,sminkelés,evés és rohanás a vonathoz~
Már akkor elegem volt a sok magyarmániás öregből, mikor megláttam őket az állomáson de te jó ég... Hogy ezek mennyien vannak! Nem azt mondom, felőlem aztán csináljanak amit csak akarnak, de engem hagyjanak békén.
Na aztán felértem, új metróval mehettem a Keletihez, és pár perc várakozás után jött is Lara. Aww olyan jó volt látni ^____^ Feldobta a napomat, és tök jól éreztem magam vele~ Elsétáltunk az Arénáig, ittunk egy forrócsokit a Starbucksban, 3x körbesétáltunk, majd átmentünk a Deákra ott vettünk fahéjas kürtőskalácsot, majd megálltunk egy cukros standnál is és a néni azt hitte külföldiek vagyunk O___O Hát néztünk nagyot xD Aztán leültünk egy szobor alá falatozni, tökjól elvoltunk, erre két részeg idióta odajön és az egyik levetődött Lara mellé te jó ég úgy megijedtünk .__. De aztán odébbmásztak szóval megnyugodtunk de akkor is... Na aztán sétáltunk még csomót, máshol is leültünk, minden hülyeséget kitárgyaltunk, és rendesen lefáradtunk. Ráadásul ilyen lassú számokat is játszottak, én hazafele be is aludtam a vonaton, pedig ritkán szoktam.
Szóval jó volt nagyon. És Lara is kis aranyos volt nagyon ^^ Összességében király nap volt~
Csak ne lenne holnap suli -____-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)