Bármit csinálok, nem megy. Fáj a hiánya, fáj, hogy nincs fent, és nem tudunk beszélni sosem. Oké, most szálltak le nemrég a géppel, de akkor is... Megint csak ülhetek itt és szurkolhatok, bár úgyis király lesz.
Semmi életkedvem. Már mosolyogni is nehezemre esik, de nem értem miért. Na jó, de értem, tudom, legalábbis egy részét.
Hazafele azon gondolkoztam, hogy fotózást akarok. Írtam is Tominak, remélem összejön.
Punk-rock stílusban gondolkoztam, én adnám a stylingot, meg magamat persze xD Elegem van a mostani profilképemből, újat akarok, de olyat ami kifejez engem. Már órák óta bámulom a szekrényem tartalmát, gondolkozom miket lehetne összekombinálni, de közben itt van ez az üresség érzet is.
Ha legalább írni tudnék... De nem, már nem megy. Fanfic pláne nem. Elegem van belőlük. Kiábrándultam belőlük. Túl sokat tudok a valóságról, mégis csak menekülök előle...
Legalább kezdődne már el a stylist tanfolyam, vagy a stylist / operatőr asszisztensi munkáról lenne valami visszajelzés, de tudom, hogy nov. közepe a jelentkezési határidő, addig hiába várom.
Annyira nem tudok magammal mit kezdeni, hogy az már fáj. Semmi életkedv, fájok, elegem van, és beleőrülök a magatehetetlenségbe... És ez így nem jó. Mégsem tudom mit tehetnék... Talán csak el kellene döntenem hogy ennek itt és most vége, de nem megy... Most nem. Régen sikerült, de már nem megy.
A smink is kikezdte a szemem és a bőröm is kezdem úgy érezni, hogy attól ilyen, nem a paróka dörzsölte ki, bár ki tudja... Suliba nem érdekel, úgyse nézi senki, de ha máshova megyek úgy érzem legalább ennyire szükségem van, hogy ez a kicsi adjon önbizalmat. Mert megint nincs semmi. Hogy is lenne....?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése